Vid a nevét alapítójától vagy régi birtokosától, földesurától kaphatta. Vid a magyar középkorban, mint személynév fordul elő. A főrangúak közül is többen viselték. A falu névadója Vid, a Gutkeled nemzetségből való volt, s mivel Vidfalu a nemzetség tekintélyes birtokához tartozott, e Vidről nevezhették el a falut. Hogy Vid falu valóban birtokosától, talán első földesurától kapta a nevét, azt igazolni látszik az is, hogy Videt birtokos összetételben Vidtelke, Videgyháza és Vidmonostora néven is említik az írásbeli feljegyzések.

A monda, a szóhagyomány azt tartja, hogy Vid első birtokosa egy Vid nemzetű vitéz, aki megvív egy sárkánnyal, kiüti három fogát, ezért a király megjutalmazza. Ez a Vid a hagyomány szerint a híres Báthory – családnak is őse lett, s így szerepel a három sárkányfog a Báthoryak címerében.
(H. Fekete Péter nyomán)

Vid falva az Árpád-korban települt. Ásatás során feltárt temploma a XIII. század második felében épülhetett. A budai káptalan irata tesz említést „villa WYD ”-ről, az 1313, 1319, 1338 –as iratok birtok átruházásokról szólnak a Gutkeled nemzetségen belül. 1355-ben Vydmonostorát az ország nádorának adományzó levele említi. Ekkor már jelentős egyházi központ. A XIV. század végén találkozunk a Vydtheleke névvel, ekkor Guty Salamon a birtokos.

1411-ben a debreceni uradalmat, amelyhez Vid monostora tartozott, Zsigmond király Lázárevics István szerb fejedelemnek ajándékozza. Így kerül Vid falu István despota, majd unokaöccse Brankovics György földesurassága alá. Ekkor települnek Vidre a rác nemzetiségű jobbágyok. Brankovics árulása után kerül a debreceni birtokkal a Hunyadiak kezére Vid is. Hunyadi János kapja a török ellenes harcok óriási költségének fejében. Egy ideig apja halála után ura Vidnek nagy nemzeti királyunk: “Hollós” Mátyás is, majd pedig édesanyja Horogszegi Szilágyi Erzsébet. 1486-ban bekövetkezett halálakor végrendelet alapján Korvin János lesz Vid földesura. II. Ulászló, Szapolyai Jánosnak, ő mint már az ország királya kedvelt hívének, később a sztambuli Héttoronyban siralmasan elpusztult Enyingi Török Bálintnak adományozza.

A XVI. század közepén török hódoltság alá kerül. Az 1549, illetőleg 1552-es adóösszeírás szerint Viden az adóösszeírás idejében birtokos volt Enyingi Török János. A század közepén 54 jobbágytelek volt Viden. Ekkor a lakosság túlnyomó része rác volt. 1567-ben súlyosan szenvedett Vid a török háború kapcsán az országban kóborló tatároktól. Az 1572. évi török kincstári defterek hagytak ránk tájékoztatót. Vid a környék legnépesebb települése. Az 1572 évi defter szerint Vid lakosainak nagy többsége, kétharmad része magyar volt, és csak egyharmad része idegen nevű. Ezek az adatok minden valószínűség szerint Vid életének, mint falunak, utolsó adatai. Már majdnem két évtizeddel a Hajdúk letelepítése, e vidékre szállása előtt elpusztult Vid 1594-ben. A krimi tatárok északkeleti betörése seperte akkor a tizenötéves háború során végig az egész Felső-Tisza vidékét. Vidnek az 1594. évi elpusztulása után való sorsa már csak a földnek sorsa.

Bocskai tudvalévően 1605 december 12-én kelt adománylevelével a hajdúknak adományozta “…Hadház, Vámospércs Sima és Vid birtokbeli részjószágait is”. Vid további sorsáról nem sokat tudunk. A volt falu határát a hajdúk betelepedése után Böszörmény, Hadház és Nánás közösen birtokolták.
(H. Fekete Péter: Vid középkori falu története, régészeti leletei. Hajdúböszörmény 1959.)

A Vid környéki tanyavilágban Hajdúvid néven, új falu létesítését határozták el. A falu helyét 1950-ben jelölték ki a vasút és az országút mellett. Az új falut a Falusi Gazdasági Lakásépítő Iroda (FAGI) tervezte és építette. A lakóházak kivétel nélkül típustervek alapján készültek. Az egyszobás házak ára telekkel 16.500 Ft, a kétszobásoké pedig kb. 22.100 Ft volt.

A nagyarányú építkezés 1950-1952. között folyt. Viden már a felszabadulás előtt is volt iskola, ahova a gyerekek a környező tanyákról jártak be. 1950–ben új kéttantermes iskola épül. Ebben az évben tejcsarnokot is kap a falu. A felépült házakat a lakók 1951 nyarán kezdték elfoglalni. A betelepült lakók nagyobb része a környező tanyákról, kisebb része a városokból és falvakból vándorolt be a faluba. A falu 94 lakóházában 1953-ban összesen 405 fő lakott. A falu iskolájába 1953–ban 120 tanuló járt. 1954–55–ben úttörőcsapat alakul az iskolában. A falu keleti részén egy telket templom számára üresen hagytak, a falun kívül kijelölték a temető helyét is, ahol 1953–ban két sírral meg is indul a temetkezés. 1954–ben a régi iskolában aggregátoros mozi kezdi meg működését. A falunak 12 tagból álló kultúrcsoportja is volt, tagjai egyfelvonásos színdarabokat és néptáncokat mutattak be. 1955 őszére a lakóházak 95 %-ába bevezették a villanyt. 1957–ben a falu minden utcájában betonjárdát építettek. Az államtól díjmentesen kapott a falu nyár,  japán akác csemetéket, amiből a lakosok kb. 5000 db-ot ültettek el a falu belterületén. 1958–ban piac létesült. Állami támogatással megépült a Földműves-szövetkezet kisáruháza, mellette Italbolt nyílt. 1959–ben 48 házhelyet mértek ki újabb igénylőknek.

Kulturális téren legnagyobb jelentőségű volt a második, új iskola és a művelődési ház felépítése (1962.). Az 1962-63–as tanévben 10 nevelő és 193 tanuló volt a vidi iskolában. A Rákóczi Művelődési Otthon 250 személyes nagyterme színpaddal és öltözőkkel rendelkezett. A könyvtár számára is a művelődési ház adott otthont. A falu töretlenül épült tovább. 1964–ben kövesutat építenek és felavatják II. Rákóczi fejedelem mellszobrát a főtéren. 1969–70–ben tűzoltószertár épül, 1970–ben orvosi rendelő, 1971–ben Szolgáltatóház, Posta, Takarékszövetkezet javítja a lakosság életkörülményeit. 1979-ben megszűnik a község önálló közigazgatása. Hajdúvid Hajdúböszörmény külterületeként működik tovább. 1988–ban felújítják az ÁFÉSZ boltot. Az üzem új szociális helyiséggel bővül. 1992–ben szilárd burkolatot kapnak a falu utcái. 1993–ban összeépítik az iskola szárnyait és felújítják az egész létesítményt. A község parkjában október 23–án felavatják a Szabadság – kopjafát. 1996–ban bevezetik a faluba a vezetékes gázt.
(Janó Ákos: Hajdúvid (Egy szocialista falu kialakulása)).